A Liszt Ferenc Társaság története (2) Ezután   a   jól   sikerült   hangverseny   után   a   két   akkor   működő   zenetársulat   vezetősége   és   tagsága   elhatározta,   hogy   egyesülnek,   "Liszt   Ferenc Zeneművészkör" néven. A zenelap 1895. február 21-én ad hírt az alakuló közgyűlésről. Alapszabály szerinti céljuk: "[...]   az   általános,   különösen   pedig   a   hazai   zene   művelése,   valamint   a   magyarországi   zeneművészek   szellemi   és   anyagi   érdekeinek megóvása, előmozdítása, s részükre esetleges segélynyújtás [...]" Eszközei: l. Új zeneművek kiadása, különös tekintettel a hazai termékekre. 2. Társas összejövetelek szervezése, zenei ügyek szakszerű megbeszélésre és a társas szellem fejlesztésére. 3. Hangversenyek, tudományos előadások és felolvasások. 4. Pályadíjak kitűzése. Alig   három   hónap   múlva   már   "zenei   életünk   előkelő   faktorának"   minősítik   a   Liszt   Ferenc   Zeneművész-kört,   és   az   a   megtiszteltetés   is   éri, hogy   saját   "díszhangversenyén   mutathatja   be   a   királydíj   pályázaton   kitüntetett   zeneműveket,   ugyanis   a   "kultuszminiszter   a   nevezett zenekört   bízta   meg   a   nyolc   pályadíj   kitűzésével   és   egy   öttagú   pályabíróságot   a   döntéssel".   A   szépen   induló   egyesületi   tevékenység azonban, mint a zenei szaklapok írják, ellaposodik, 1902 júniusában a kör kimondja önmaga feloszlását. A   feltámasztásra   30   évet   kellett   várni.   1932-ben   alakul   meg   gr.   Zichy   Jánosné   kezdeményezésére   az   ORSZÁGOS   LISZT   FERENC TÁRSASÁG.   Az   Országos   Széchényi   Könyvtár   Kézirattára   néhány   e   tárgyban   írott   levelet   őriz:   1932.   július   28-án   levelet   ír   a   Társaság Hubay   Jenőnek,   ismertetik   a   Liszt-ünnepségre   vonatkozó   terveket.   Szeptember   4-én   választmányi   ülésre   hívják,   majd   megköszönik   a   két hangversenyen    történt    közreműködést    (október    5-én    a    Rádióban,    október    22-én    a    díszhangversenyen),    és    végül    üdvözlik,    mint    az Országos   Liszt   Ferenc   Társaság   alapító   tagját.   Szendy   Árpád   is   ír   Lisztről   Hubaynak:   "Te   a   legnagyobb   zenei   lángelmék   egyikének,   a magyar Liszt Ferencnek a képét a szívedben hordozod." Az   Országos   Liszt   Ferenc   Társaság   legfontosabb   feladatának   az   1936-   os   jubileumi   Liszt-év   megrendezését   tartotta,   amit   kitűnően   meg   is oldott.   1935.   október   21-én,   Liszt   születésének   125.   és   halálának   50.   évfordulójának   méltó   megünneplésére   nyílt   meg   a   Liszt-év.   Délelőtt   a Koronázó   Főtemplomban   a   csanádi   püspök   celebrált   ünnepi   szentmisét.   Ezen   a   templom   ének-   és   zenekara   Sugár   Viktor   vezényletével   az Esztergomi   Misét   adta   elő.   Délután   volt   az   Országos   Liszt   Ferenc   Társaság   díszgyűlése   a   Zeneművészeti   Főiskola   Nagytermében, amelyen   a   kormány   és   a   diplomáciai   testület   számos   tagján   kívül   a   zenei   élet   vezető   egyéniségei   és   a   zenei   intézmények   képviselői   kivétel nélkül   jelen   voltak.   Az   ülést   gr.   Zichy   Jánosné,   a   Társaság   elnöke   nyitotta   meg,   majd   Tasnádi   Nagy   András   államtitkár   a   vallás-   és közoktatásügyi   miniszter   nevében   fejezte   ki   tiszteletét   Liszt   iránt.   Ezután   következett   a   díszgyűlés   ünnepi   szónoka,   Peter   Raabe,   Liszt emberi   és   zeneszerzői   egyéniségét   méltatta,   kiemelve   azt,   hogy   "Liszt   mindenkor   magyarnak   érezte   és   vallotta   magát,   és   ezt   tettekkel   is bizonyította".   Este   díszhangverseny   volt   az   Operaházban,   ahol   elhangzott   a   Hungária   c.   szimfonikus   költemény,   az   An   die   Künstler   (A művészekhez) c. férfikari mű, részletek szólaltak meg a Szent Erzsébet legendából és a Hungária-kantátából is. A   megnyitó   ünnepségek   után   "alig   múlt   nap,   hogy   a   fővárosban   vagy   az   országban   ne   lett   volna   Liszt-hangverseny   vagy   Liszt-ünnepség", sőt   1936.   augusztus   2-án   "Liszt   Ferenc   vonat   indul   Sopronba,   ahol   délelőtt   ünnepség   lesz,   délután   átmennek   Doborjánba"   értesíti   a   Liszt Emlékév Végrehajtó Bizottsága Hubay Jenőt, kérve, hogy vegyen részt ezen az eseményen. Az   Országos   Liszt   Ferenc Társaság   egyéb   tevékenységéről   "A   Zene"   tájékoztat.   Ilyen   például   az   1939-ben   létesített   "Liszt   Ferenc Társaság művészeinek   szakosztálya",   amely   tömöríteni   kívánta   "azokat   a   kiváló   magyar   alkotó-   és   előadóművészeket,   zenepedagógusokat   és zeneírókat,   akik   Liszt   Ferenc   szelleme   és   művészi   hagyatékának   ápolása   és   fejlesztése   érdekében   a   magyar   zenekultúra   különböző ágaiban való tevékeny részvétellel kívánják nemzeti zenekultúránk fejlődését és terjesztését előmozdítani". Nem   sokáig   volt   erre   módja:   a   II.   világháború   iszonyatos   pusztításai   után   a   roppant   vérveszteségeket   szenvedett   magyar   kultúrával   együtt még   csak   nem   is   kelhetett   új   életre,   mert   "a   fordulat   évét"   (1948-49),   azaz   a   teljes   kommunista   hatalomátvételt   követően,   a   totalitárius diktatúra   idején   a   Liszt   Ferenc   Társaság   is   osztozott   más   egyesületek   sorsában:   feloszlatták,   betiltották.   A   magát   szocialistának   nevező állam rendületlenül tiltotta a polgárok egymás közötti társulását, a "szervezkedést". Az   1956-os   forradalom   és   szabadságharc   hetei,   az   azt   követő   véres   megtorlások   évei   végképp   nem   kedveztek   az   újjáalakulásnak.   Ehhez meg   kellett   várni,   míg   a   Kádár-féle   diktatúra   valamelyest   konszolidálódik   és   megenyhül.   És   akkor   is   elszánt   küzdeni   akarást   követelt,   hiszen egy politikamentes egyesület engedélyezése - "veszélyes" precedenst teremtett. Forrai   Miklós,   Kossuth-díjas   karnagy,   a   Liszt   Ferenc   Zeneművészeti   Főiskola   nyugalmazott   tanára,   a   Társaság   újjászervezője   és   1992-ig, társelnökké   választásáig   főtitkára,   így   vallott   az   indulásról:   "A   Budapesti   Kórus   feloszlatása   után   -   mert   a   Kórus   is   egyesületnek   számított   - kineveztek   karnagynak   a   Magyar   Néphadsereg   Művészegyütteséhez.   Ezt   a   feladatot   nehezen   vállaltam,   csak   azután,   hogy   feleségem, Gyurkovics    Mária    azt    tanácsolta:    rövid    időre    fogadjam    el,    azalatt    tanítsak    be    más,    alkalmas    szakembert.    Így    is    történt.    Viszont    a Művészegyüttesnél, a későbbi művelődésügyi miniszter, Ilku Pál volt a politikai tiszt, akivel személyes jó kapcsolatom alakult ki. Tisztában   voltunk   azzal   -   mondta   Forrai   Miklós   -,   hogy   újra   kell   szerveznünk   a   Liszt   Társaságot,   nemcsak   az   élő   magyar   hagyomány   miatt, hanem   azért   is,   mert   külföldön   már   éltek   és   dolgoztak   Liszt   Társaságok,   csak   éppen   Liszt   hazája   maradt   néma.   Sok   segítséget   és ösztönzést   kaptam   dr.   Prahács   Margittól,   a   Liszt   Ferenc   Zeneművészeti   Főiskola   könyvtárosától   és   Szabolcsi   Bence   professzortól,   aki   az   ő közismert, szelíd szuggesztivitásával folytonosan ismételgette: >>a te feladatod a Magyar Liszt Társaság létrehozása<<. A   feladat   szívós   munkát   kívánt.   1973   szeptemberében   végre   elkészülhetett   a   művelődésügyi   miniszternek   címzett   beadvány,   amelyben   az egyesületek feloszlatása óta elsőnek kér életlehetőséget egy, nem a párt­állam szervei által létrehozó testület: "A   magyar   zeneművészet   nemzetközi   és   hazai   eredményei   vetették   fel   bennünk   azt   a   gondolatot,   hogy   a   zenét   művelők,   de   különösen   a muzsika iránt érdeklődők legszélesebb rétegének összefogásával javaslatot terjesszünk elő egy LISZT FERENC TÁRSASÁG létrehozására. Úgy    érezzük,    a    számos    külföldi    zenei    társaság    (pl.    Bach-Gesellschaft    Lipcsében,    Schütz    Gesellschaft    Kasselban,    Gesellschaft    der Musikfreunde   Bécsben,   European   Liszt   Centre   Londonban)   és   a   nagy   magyar   géniuszok   szellemi   örökségének   ápolása   egyre   kötelezőbb erővel jelentkezik.
<  1  2  3  4  5  >
<  1  2  3  4  5  >
© Minden jog fenntartva 2005-2017 Liszt Ferenc Társaság