A Liszt Ferenc Társaság története (2)

A Liszt Ferenc Társaság története (2) Ezután a jól sikerült hangverseny után a két akkor működő zenetársulat vezetősége és tagsága elhatározta, hogy egyesülnek, "Liszt Ferenc Zeneművészkör" néven. A zenelap 1895. február 21-én ad hírt az alakuló közgyűlésről. Alapszabály szerinti céljuk: "[...] az általános, különösen pedig a hazai zene művelése, valamint a magyarországi zeneművészek szellemi és anyagi érdekeinek megóvása, előmozdítása, s részükre esetleges segélynyújtás [...]" Eszközei: l. Új zeneművek kiadása, különös tekintettel a hazai termékekre. 2. Társas összejövetelek szervezése, zenei ügyek szakszerű megbeszélésre és a társas szellem fejlesztésére. 3. Hangversenyek, tudományos előadások és felolvasások. 4. Pályadíjak kitűzése. Alig három hónap múlva már "zenei életünk előkelő faktorának" minősítik a Liszt Ferenc Zeneművész-kört, és az a megtiszteltetés is éri, hogy saját "díszhangversenyén mutathatja be a királydíj pályázaton kitüntetett zeneműveket, ugyanis a "kultuszminiszter a nevezett zenekört bízta meg a nyolc pályadíj kitűzésével és egy öttagú pályabíróságot a döntéssel". A szépen induló egyesületi tevékenység azonban, mint a zenei szaklapok írják, ellaposodik, 1902 júniusában a kör kimondja önmaga feloszlását. A feltámasztásra 30 évet kellett várni. 1932-ben alakul meg gr. Zichy Jánosné kezdeményezésére az ORSZÁGOS LISZT FERENC TÁRSASÁG. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára néhány e tárgyban írott levelet őriz: 1932. július 28-án levelet ír a Társaság Hubay Jenőnek, ismertetik a Liszt-ünnepségre vonatkozó terveket. Szeptember 4-én választmányi ülésre hívják, majd megköszönik a két hangversenyen történt közreműködést (október 5-én a Rádióban, október 22-én a díszhangversenyen), és végül üdvözlik, mint az Országos Liszt Ferenc Társaság alapító tagját. Szendy Árpád is ír Lisztről Hubaynak: "Te a legnagyobb zenei lángelmék egyikének, a magyar Liszt Ferencnek a képét a szívedben hordozod." Az Országos Liszt Ferenc Társaság legfontosabb feladatának az 1936- os jubileumi Liszt-év megrendezését tartotta, amit kitűnően meg is oldott. 1935. október 21-én, Liszt születésének 125. és halálának 50. évfordulójának méltó megünneplésére nyílt meg a Liszt-év. Délelőtt a Koronázó Főtemplomban a csanádi püspök celebrált ünnepi szentmisét. Ezen a templom ének- és zenekara Sugár Viktor vezényletével az Esztergomi Misét adta elő. Délután volt az Országos Liszt Ferenc Társaság díszgyűlése a Zeneművészeti Főiskola Nagytermében, amelyen a kormány és a diplomáciai testület számos tagján kívül a zenei élet vezető egyéniségei és a zenei intézmények képviselői kivétel nélkül jelen voltak. Az ülést gr. Zichy Jánosné, a Társaság elnöke nyitotta meg, majd Tasnádi Nagy András államtitkár a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében fejezte ki tiszteletét Liszt iránt. Ezután következett a díszgyűlés ünnepi szónoka, Peter Raabe, Liszt emberi és zeneszerzői egyéniségét méltatta, kiemelve azt, hogy "Liszt mindenkor magyarnak érezte és vallotta magát, és ezt tettekkel is bizonyította". Este díszhangverseny volt az Operaházban, ahol elhangzott a Hungária c. szimfonikus költemény, az An die Künstler (A művészekhez) c. férfikari mű, részletek szólaltak meg a Szent Erzsébet legendából és a Hungária-kantátából is. A megnyitó ünnepségek után "alig múlt nap, hogy a fővárosban vagy az országban ne lett volna Liszt-hangverseny vagy Liszt-ünnepség", sőt 1936. augusztus 2-án "Liszt Ferenc vonat indul Sopronba, ahol délelőtt ünnepség lesz, délután átmennek Doborjánba" értesíti a Liszt Emlékév Végrehajtó Bizottsága Hubay Jenőt, kérve, hogy vegyen részt ezen az eseményen. Az Országos Liszt Ferenc Társaság egyéb tevékenységéről "A Zene" tájékoztat. Ilyen például az 1939-ben létesített "Liszt Ferenc Társaság művészeinek szakosztálya", amely tömöríteni kívánta "azokat a kiváló magyar alkotó- és előadóművészeket, zenepedagógusokat és zeneírókat, akik Liszt Ferenc szelleme és művészi hagyatékának ápolása és fejlesztése érdekében a magyar zenekultúra különböző ágaiban való tevékeny részvétellel kívánják nemzeti zenekultúránk fejlődését és terjesztését előmozdítani". Nem sokáig volt erre módja: a II. világháború iszonyatos pusztításai után a roppant vérveszteségeket szenvedett magyar kultúrával együtt még csak nem is kelhetett új életre, mert "a fordulat évét" (1948-49), azaz a teljes kommunista hatalomátvételt követően, a totalitárius diktatúra idején a Liszt Ferenc Társaság is osztozott más egyesületek sorsában: feloszlatták, betiltották. A magát szocialistának nevező állam rendületlenül tiltotta a polgárok egymás közötti társulását, a "szervezkedést". Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetei, az azt követő véres megtorlások évei végképp nem kedveztek az újjáalakulásnak. Ehhez meg kellett várni, míg a Kádár-féle diktatúra valamelyest konszolidálódik és megenyhül. És akkor is elszánt küzdeni akarást követelt, hiszen egy politikamentes egyesület engedélyezése - "veszélyes" precedenst teremtett. Forrai Miklós, Kossuth-díjas karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanára, a Társaság újjászervezője és 1992-ig, társelnökké választásáig főtitkára, így vallott az indulásról: "A Budapesti Kórus feloszlatása után - mert a Kórus is egyesületnek számított - kineveztek karnagynak a Magyar Néphadsereg Művészegyütteséhez. Ezt a feladatot nehezen vállaltam, csak azután, hogy feleségem, Gyurkovics Mária azt tanácsolta: rövid időre fogadjam el, azalatt tanítsak be más, alkalmas szakembert. Így is történt. Viszont a Művészegyüttesnél, a későbbi művelődésügyi miniszter, Ilku Pál volt a politikai tiszt, akivel személyes jó kapcsolatom alakult ki. Tisztában voltunk azzal - mondta Forrai Miklós -, hogy újra kell szerveznünk a Liszt Társaságot, nemcsak az élő magyar hagyomány miatt, hanem azért is, mert külföldön már éltek és dolgoztak Liszt Társaságok, csak éppen Liszt hazája maradt néma. Sok segítséget és ösztönzést kaptam dr. Prahács Margittól, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola könyvtárosától és Szabolcsi Bence professzortól, aki az ő közismert, szelíd szuggesztivitásával folytonosan ismételgette: >>a te feladatod a Magyar Liszt Társaság létrehozása<<. A feladat szívós munkát kívánt. 1973 szeptemberében végre elkészülhetett a művelődésügyi miniszternek címzett beadvány, amelyben az egyesületek feloszlatása óta elsőnek kér életlehetőséget egy, nem a pártállam szervei által létrehozó testület: "A magyar zeneművészet nemzetközi és hazai eredményei vetették fel bennünk azt a gondolatot, hogy a zenét művelők, de különösen a muzsika iránt érdeklődők legszélesebb rétegének összefogásával javaslatot terjesszünk elő egy LISZT FERENC TÁRSASÁG létrehozására. Úgy érezzük, a számos külföldi zenei társaság (pl. Bach-Gesellschaft Lipcsében, Schütz Gesellschaft Kasselban, Gesellschaft der Musikfreunde Bécsben, European Liszt Centre Londonban) és a nagy magyar géniuszok szellemi örökségének ápolása egyre kötelezőbb erővel jelentkezik.

< 1 2 3 4 5 >