A Liszt Ferenc Társaság története (1)
A magyar Liszt Ferenc Társaság története 1948-ig: hat különböző társulás története. 1870-1902 között folyamatos az a törekvés, hogy
kifejezzék a még élő Mester iránti tiszteletet, halála, 1886 után pedig az, hogy megőrizzék emlékét és szellemét. 1902 után 30 éves szünet
következik, csak 1932-ben alakul meg az Országos Liszt Ferenc Társaság. Az említett hat társulásból kettő kifejezetten nem Liszt
szellemének ápolására jött létre, de végül is oda jutottak el. Az utolsó kivételével ezek a társulások mind a kiegyezés utáni, kapitalizálódó
Magyarországon születtek, magukon viselik az ellentmondásokkal terhelt korszak jegyeit.
Alig három évvel a kiegyezés után, 1870-ben, a zene iránt fogékony és képzett nők köréből indul ki a kezdeményezés, hogy zeneegyletet
alakítsanak, és ezt az egyletet nagy hazánkfiáról nevezzék el. A kezdeményező Engeszer Mátyás felesége, aki tizenketted magával
tiszteleg Lisztnél 1870. december 13-án, bemutatva az általa alapított női zeneegyletet, s kérve, hogy a Mester nevét viselhessék. Kitűzött
céljuk, hogy komolyan foglalkoznak énekkel és zenével, tagként csak zeneileg képzett nőket vesznek fel. Liszt jóváhagyta a tervet, és
engedélyezte neve használatát. Az Egylet egy évig készült az első bemutatkozásra - az összpróbákat maga liszt is meghallgatta -, és
1872. január 28-án adta első hangversenyét. Erről a Zenészeti Lapok himnikus hangú tudósítást közölt: "[... A műsor négy felette érdekes
és válogatott műbecsű női karéneket tartalmazott. Első volt Liszt Erzsébet oratóriumának gyermekkara, utána következett Volkmann kara,
melyet ez alkalomra szerzett, ezt követé Liszt O salutaris hostia kara, s végül Wagner Bolygó hollandi című dalművének fonókara, magán
részekkel [...]." Leges-legvégül Liszt is játszott a közönségnek. "A karok előadása mind szabatos, árnyalatokkal teljes és művészies volt
[...] akinek fogalma van egy ily egylet szervezése, iskolázása, s művészi színvonalra való emelésének nehézségei felől, csak az képes
igazán méltányolni azt a buzgalmat, önzetlen fáradozást és szakképzettséget, melyet ez egylet körül az Engeszer-pár oly nagy mérvben
kifejtett. [...] az egylet oly erőkből van szervezve s oly kezek vezérlik, miszerint az hivatva van itt a fővárosban e téren vezérszerepet
játszani."
1872. március 10-én hírül adja a Zenészed Lapok (383. old.), hogy a Liszt Egylet még egy matinét rendez. Erről a második hangversenyről
március 17-i számában kapunk hírt. (394-395. old.) Talán még fényesebben sikerült, mint az első. "A műsor is ezúttal oly érdekes, oly
változatos volt, minővel csak ritkán találkozhatni. Palestrina, Liszt, Schubert, Schumann és Volkmann művei képezték azt [...] Liszt maga is
játszott egy darabot, amellett, hogy minden számot ő kísért zongorán [ ...] nem ismételhetjük elégszer ama méltó elismerést, mely megilleti
az Engeszer-párt, hogy egy rövid év alatt ily fényes sikert tudott felmutatni."
A hangversenyről a másik zenei lap, az Apolló is meleg hangú ismertetést közöl, sőt március 1-jei számában arról is tudósít, hogy "A
Lisztegylet (női dalegylet) legutóbbi matinéja jövedelméből 100 forintot a magyar írók segélyegyletének adományozott." A női kar három
évvel később, 1873-ban, vegyeskarrá alakult, a férfi Liszt-egylet első próbája 1873. március 4-én volt.
A Liszt-egylet, immár vegyeskarként, szorgalmasan dolgozott, sok szép sikerű hangversenyt adott. Sajnos a korabeli Liszt-ellenes hangulat
az Egyletre is kihatott, 1879. április 27-én énekeltek utoljára, a mai Bakács-téri templom felszentelésekor, további működésükről nem
tudunk. Azután 12 év szünet következik a Liszt-kultusz ápolásában. Legközelebb 1893-ban vetődött fel ismét a gondolat: a Zenetanárok
Országos Egylete - 10 évi működés után - évi rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a "Liszt Társaság" nevet veszi fel. Innen datálja
születését a mai Liszt Ferenc Társaság, amely 1993-ban centenáriumát ünnepli.
Ságh József (zeneíró és tanár 1852-1922) a Zenészeti Közlöny 1882 februári számában tömörülésre szólította fel a hazai zenetanárokat.
Még abban a hónapban megalakult a Zenetanárok Országos Egylete.
Az új Egylet védnökéül Haynald Lajos bíborost kérte fel, aki ezt elfogadta. Elnöke Ságh József lett, s a tagok száma már az alakuláskor kb.
száz volt.
A Zenészeti Közlöny üdvözölte az új Egyletet, s kitűzött céljai közül a legfontosabbnak "az egész hazai zenetanári osztály erkölcsi
emelését és megszilárdítását" tartotta.
Hálásak lehetünk a rágalmazónak, hogy ilyen hiteles, szép képet kaphattunk a Zenetanárok Országos Egylete működéséről. Arra
vonatkozólag, hogy mi késztette az Egyletet, hogy átalakuljon Liszt Ferenc Társasággá, nem találtunk semmi adatot, hacsak azt nem, hogy
a róluk fennmaradt híradások mind hódolnak "hazánk egyik legnagyobb fia" előtt. A Zenelap egyszerűen hírül adja, hogy: "(-) A
Zenetanárok Országos Egyesülete január 6-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. Tárgyai a következők voltak: 1. Elnöki megnyitó. 2.
Jelentés az egyesületnek 1892. évi működéséről. 3. Az egyesület újjászervezése. 4. Alapszabály-módosítás. 5. Indítványok tárgyalása.
A közgyűlés határozata folytán az egyesület eddigi címétől megválik, és a Liszt-társaság nevet veszi fel. A közgyűlés programjának
letárgyalása után megejtettek a választások." A napi sajtó a Liszt Ferenc Társaság megalakulását a fővárosi zeneélet örvendetes
lendületének tulajdonítja, és már a megalakulás másnapján közzéteszi, hogy "zenei és társadalmi élet sok jeleseinek részvétele mellett a
zenetanárok országos egyesületének helyiségében [...] megalakult a Liszt Ferenc Társaság."
Március 22-én már hangversenyt rendeznek a "Vigadó kis termében" [...] A közreműködők nagyrészt LISZT FERENC szellemének
hódoltak [...]" Chován Kálmán Schumann: An Franz Liszt c. ábrándját, Szendy Árpád Liszt 12. Magyar rapszódiáját játszotta. A műsort Liszt
Concerto pathétique-ja zárta, Thomán István és Szendy Árpád adták elő, két zongorán. "Akik e felette nehéz és szövevényes művet
ismerik, tudni fogják, mily nehéz feladatot oldottak meg a mű kitűnő előadása által [...]"19 A Zenelap beszámol arról, hogy "Liszt Ferenc
születésének évfordulóját október 22-én a Liszt Ferenc társaság méltóan ünnepelte meg ahhoz a nagy névhez, amelyet homlokán visel
[...], testületileg kivonult Liszt Ferencnek az Operaház bejáróját díszítő szobrához, és ott emelkedett hangú beszéd kíséretében letették a
szobor talapzatára a nemzeti színű szalagos koszorút kegyeletük jeléül [...]" Ugyane lap beszámol arról is, hogy a Társaság 1894. március
4-én du. "Szentirmay Elemér elnöklete alatt tartotta évi rendes közgyűlését. Az elnöki megnyitó után felolvasták az évi jelentést, mely
különösen kiemeli a társaság nyilvános szerepléseivel elért szép erkölcsi sikereket, és konstatálja a társaság tagjainak örvendetes
szaporodását."
Ez a Liszt Ferenc Társaság azonban csak két évig élt (1893-1895), ez után ismét új alakulat jött létre: az 1892-ben megalakult Budapesti
Zeneművész Kör. Az 1892. július 21-én kelt Alapszabályok szerint a Kör "célja az általános, de különösen a hazai zenének művelése,
valamint a magyarországi zeneművészek szellemi és anyagi érdekeinek megóvása és előmozdítása." Működésük 1892-1894-ben néhány
kisebb hangverseny rendezésén kívül a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület javára adott tréfás hangversenyre szorítkozott. A tréfás
hangversenyt 1894. március 9-én rendezték a Vigadóban, zártkörű táncestéllyel egybekötve. A Pesti Hírlap 1894. március 9-i számában
közzéteszi, hogy a tréfás hangverseny "[...] a bécsieknek is felköltötte figyelmét. [...]"
A magyar Liszt Ferenc Társaság története 1948-ig: hat különböző társulás története. 1870-1902 között folyamatos az a törekvés, hogy
kifejezzék a még élő Mester iránti tiszteletet, halála, 1886 után pedig az, hogy megőrizzék emlékét és szellemét. 1902 után 30 éves szünet
következik, csak 1932-ben alakul meg az Országos Liszt Ferenc Társaság. Az említett hat társulásból kettő kifejezetten nem Liszt
szellemének ápolására jött létre, de végül is oda jutottak el. Az utolsó kivételével ezek a társulások mind a kiegyezés utáni, kapitalizálódó
Magyarországon születtek, magukon viselik az ellentmondásokkal terhelt korszak jegyeit.
Alig három évvel a kiegyezés után, 1870-ben, a zene iránt fogékony és képzett nők köréből indul ki a kezdeményezés, hogy zeneegyletet
alakítsanak, és ezt az egyletet nagy hazánkfiáról nevezzék el. A kezdeményező Engeszer Mátyás felesége, aki tizenketted magával
tiszteleg Lisztnél 1870. december 13-án, bemutatva az általa alapított női zeneegyletet, s kérve, hogy a Mester nevét viselhessék. Kitűzött
céljuk, hogy komolyan foglalkoznak énekkel és zenével, tagként csak zeneileg képzett nőket vesznek fel. Liszt jóváhagyta a tervet, és
engedélyezte neve használatát. Az Egylet egy évig készült az első bemutatkozásra - az összpróbákat maga liszt is meghallgatta -, és
1872. január 28-án adta első hangversenyét. Erről a Zenészeti Lapok himnikus hangú tudósítást közölt: "[... A műsor négy felette érdekes
és válogatott műbecsű női karéneket tartalmazott. Első volt Liszt Erzsébet oratóriumának gyermekkara, utána következett Volkmann kara,
melyet ez alkalomra szerzett, ezt követé Liszt O salutaris hostia kara, s végül Wagner Bolygó hollandi című dalművének fonókara, magán
részekkel [...]." Leges-legvégül Liszt is játszott a közönségnek. "A karok előadása mind szabatos, árnyalatokkal teljes és művészies volt
[...] akinek fogalma van egy ily egylet szervezése, iskolázása, s művészi színvonalra való emelésének nehézségei felől, csak az képes
igazán méltányolni azt a buzgalmat, önzetlen fáradozást és szakképzettséget, melyet ez egylet körül az Engeszer-pár oly nagy mérvben
kifejtett. [...] az egylet oly erőkből van szervezve s oly kezek vezérlik, miszerint az hivatva van itt a fővárosban e téren vezérszerepet
játszani."
1872. március 10-én hírül adja a Zenészed Lapok (383. old.), hogy a Liszt Egylet még egy matinét rendez. Erről a második hangversenyről
március 17-i számában kapunk hírt. (394-395. old.) Talán még fényesebben sikerült, mint az első. "A műsor is ezúttal oly érdekes, oly
változatos volt, minővel csak ritkán találkozhatni. Palestrina, Liszt, Schubert, Schumann és Volkmann művei képezték azt [...] Liszt maga is
játszott egy darabot, amellett, hogy minden számot ő kísért zongorán [ ...] nem ismételhetjük elégszer ama méltó elismerést, mely megilleti
az Engeszer-párt, hogy egy rövid év alatt ily fényes sikert tudott felmutatni."
A hangversenyről a másik zenei lap, az Apolló is meleg hangú ismertetést közöl, sőt március 1-jei számában arról is tudósít, hogy "A
Lisztegylet (női dalegylet) legutóbbi matinéja jövedelméből 100 forintot a magyar írók segélyegyletének adományozott." A női kar három
évvel később, 1873-ban, vegyeskarrá alakult, a férfi Liszt-egylet első próbája 1873. március 4-én volt.
A Liszt-egylet, immár vegyeskarként, szorgalmasan dolgozott, sok szép sikerű hangversenyt adott. Sajnos a korabeli Liszt-ellenes hangulat
az Egyletre is kihatott, 1879. április 27-én énekeltek utoljára, a mai Bakács-téri templom felszentelésekor, további működésükről nem
tudunk. Azután 12 év szünet következik a Liszt-kultusz ápolásában. Legközelebb 1893-ban vetődött fel ismét a gondolat: a Zenetanárok
Országos Egylete - 10 évi működés után - évi rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a "Liszt Társaság" nevet veszi fel. Innen datálja
születését a mai Liszt Ferenc Társaság, amely 1993-ban centenáriumát ünnepli.
Ságh József (zeneíró és tanár 1852-1922) a Zenészeti Közlöny 1882 februári számában tömörülésre szólította fel a hazai zenetanárokat.
Még abban a hónapban megalakult a Zenetanárok Országos Egylete.
Az új Egylet védnökéül Haynald Lajos bíborost kérte fel, aki ezt elfogadta. Elnöke Ságh József lett, s a tagok száma már az alakuláskor kb.
száz volt.
A Zenészeti Közlöny üdvözölte az új Egyletet, s kitűzött céljai közül a legfontosabbnak "az egész hazai zenetanári osztály erkölcsi
emelését és megszilárdítását" tartotta.
Hálásak lehetünk a rágalmazónak, hogy ilyen hiteles, szép képet kaphattunk a Zenetanárok Országos Egylete működéséről. Arra
vonatkozólag, hogy mi késztette az Egyletet, hogy átalakuljon Liszt Ferenc Társasággá, nem találtunk semmi adatot, hacsak azt nem, hogy
a róluk fennmaradt híradások mind hódolnak "hazánk egyik legnagyobb fia" előtt. A Zenelap egyszerűen hírül adja, hogy: "(-) A
Zenetanárok Országos Egyesülete január 6-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. Tárgyai a következők voltak: 1. Elnöki megnyitó. 2.
Jelentés az egyesületnek 1892. évi működéséről. 3. Az egyesület újjászervezése. 4. Alapszabály-módosítás. 5. Indítványok tárgyalása.
A közgyűlés határozata folytán az egyesület eddigi címétől megválik, és a Liszt-társaság nevet veszi fel. A közgyűlés programjának
letárgyalása után megejtettek a választások." A napi sajtó a Liszt Ferenc Társaság megalakulását a fővárosi zeneélet örvendetes
lendületének tulajdonítja, és már a megalakulás másnapján közzéteszi, hogy "zenei és társadalmi élet sok jeleseinek részvétele mellett a
zenetanárok országos egyesületének helyiségében [...] megalakult a Liszt Ferenc Társaság."
Március 22-én már hangversenyt rendeznek a "Vigadó kis termében" [...] A közreműködők nagyrészt LISZT FERENC szellemének
hódoltak [...]" Chován Kálmán Schumann: An Franz Liszt c. ábrándját, Szendy Árpád Liszt 12. Magyar rapszódiáját játszotta. A műsort Liszt
Concerto pathétique-ja zárta, Thomán István és Szendy Árpád adták elő, két zongorán. "Akik e felette nehéz és szövevényes művet
ismerik, tudni fogják, mily nehéz feladatot oldottak meg a mű kitűnő előadása által [...]"19 A Zenelap beszámol arról, hogy "Liszt Ferenc
születésének évfordulóját október 22-én a Liszt Ferenc társaság méltóan ünnepelte meg ahhoz a nagy névhez, amelyet homlokán visel
[...], testületileg kivonult Liszt Ferencnek az Operaház bejáróját díszítő szobrához, és ott emelkedett hangú beszéd kíséretében letették a
szobor talapzatára a nemzeti színű szalagos koszorút kegyeletük jeléül [...]" Ugyane lap beszámol arról is, hogy a Társaság 1894. március
4-én du. "Szentirmay Elemér elnöklete alatt tartotta évi rendes közgyűlését. Az elnöki megnyitó után felolvasták az évi jelentést, mely
különösen kiemeli a társaság nyilvános szerepléseivel elért szép erkölcsi sikereket, és konstatálja a társaság tagjainak örvendetes
szaporodását."
Ez a Liszt Ferenc Társaság azonban csak két évig élt (1893-1895), ez után ismét új alakulat jött létre: az 1892-ben megalakult Budapesti
Zeneművész Kör. Az 1892. július 21-én kelt Alapszabályok szerint a Kör "célja az általános, de különösen a hazai zenének művelése,
valamint a magyarországi zeneművészek szellemi és anyagi érdekeinek megóvása és előmozdítása." Működésük 1892-1894-ben néhány
kisebb hangverseny rendezésén kívül a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület javára adott tréfás hangversenyre szorítkozott. A tréfás
hangversenyt 1894. március 9-én rendezték a Vigadóban, zártkörű táncestéllyel egybekötve. A Pesti Hírlap 1894. március 9-i számában
közzéteszi, hogy a tréfás hangverseny "[...] a bécsieknek is felköltötte figyelmét. [...]"
© Minden jog fenntartva 2005-2013 Liszt Ferenc Társaság
