A Liszt Ferenc Társaság története

A magyar Liszt Ferenc Társaság története 1948-ig: hat különböző társulás története. 1870-1902 között folyamatos az a törekvés, hogy kifejezzék a még élő Mester iránti tiszteletet, halála, 1886 után pedig az, hogy megőrizzék emlékét és szellemét. 1902 után 30 éves szünet következik, csak 1932-ben alakul meg az Országos Liszt Ferenc Társaság. Az említett hat társulásból kettő kifejezetten nem Liszt szellemének ápolására jött létre, de végül is oda jutottak el. Az utolsó kivételével ezek a társulások mind a kiegyezés utáni, kapitalizálódó Magyarországon születtek, magukon viselik az ellentmondásokkal terhelt korszak jegyeit.

Alig három évvel a kiegyezés után, 1870-ben, a zene iránt fogékony és képzett nők köréből indul ki a kezdeményezés, hogy zeneegyletet alakítsanak, és ezt az egyletet nagy hazánkfiáról nevezzék el. A kezdeményező Engeszer Mátyás felesége, aki tizenketted magával tiszteleg Lisztnél 1870. december 13-án, bemutatva az általa alapított női zeneegyletet, s kérve, hogy a Mester nevét viselhessék. Kitűzött céljuk, hogy komolyan foglalkoznak énekkel és zenével, tagként csak zeneileg képzett nőket vesznek fel. Liszt jóváhagyta a tervet, és engedélyezte neve használatát. Az Egylet egy évig készült az első bemutatkozásra - az összpróbákat maga liszt is meghallgatta -, és 1872. január 28-án adta első hangversenyét. Erről a Zenészeti Lapok himnikus hangú tudósítást közölt: "[... A műsor négy felette érdekes és válogatott műbecsű női karéneket tartalmazott. Első volt Liszt Erzsébet oratóriumának gyermekkara, utána következett Volkmann kara, melyet ez alkalomra szerzett, ezt követé Liszt O salutaris hostia kara, s végül Wagner Bolygó hollandi című dalművének fonókara, magán részekkel [...]." Leges-legvégül Liszt is játszott a közönségnek. "A karok előadása mind szabatos, árnyalatokkal teljes és művészies volt [...] akinek fogalma van egy ily egylet szervezése, iskolázása, s művészi színvonalra való emelésének nehézségei felől, csak az képes igazán méltányolni azt a buzgalmat, önzetlen fáradozást és szakképzettséget, melyet ez egylet körül az Engeszer-pár oly nagy mérvben kifejtett. [...] az egylet oly erőkből van szervezve s oly kezek vezérlik, miszerint az hivatva van itt a fővárosban e téren vezérszerepet játszani."

1872. március 10-én hírül adja a Zenészed Lapok (383. old.), hogy a Liszt Egylet még egy matinét rendez. Erről a második hangversenyről március 17-i számában kapunk hírt. (394-395. old.) Talán még fényesebben sikerült, mint az első. "A műsor is ezúttal oly érdekes, oly változatos volt, minővel csak ritkán találkozhatni. Palestrina, Liszt, Schubert, Schumann és Volkmann művei képezték azt [...] Liszt maga is játszott egy darabot, amellett, hogy minden számot ő kísért zongorán [ ...] nem ismételhetjük elégszer ama méltó elismerést, mely megilleti az Engeszer-párt, hogy egy rövid év alatt ily fényes sikert tudott felmutatni."

A hangversenyről a másik zenei lap, az Apolló is meleg hangú ismertetést közöl, sőt március 1-jei számában arról is tudósít, hogy "A Lisztegylet (női dalegylet) legutóbbi matinéja jövedelméből 100 forintot a magyar írók segélyegyletének adományozott." A női kar három évvel később, 1873-ban, vegyeskarrá alakult, a férfi Liszt-egylet első próbája 1873. március 4-én volta

A Liszt-egylet, immár vegyeskarként, szorgalmasan dolgozott, sok szép sikerű hangversenyt adott. Sajnos a korabeli Liszt-ellenes hangulat az Egyletre is kihatott, 1879. április 27-én énekeltek utoljára, a mai Bakács-téri templom felszentelésekor, további működésükről nem tudunk.
Azután 12 év szünet következik a Liszt-kultusz ápolásában. Legközelebb 1893-ban vetődött fel ismét a gondolat: a Zenetanárok Országos Egylete - 10 évi működés után - évi rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a "Liszt Társaság" nevet veszi fel. Innen datálja születését a mai Liszt Ferenc Társaság, amely 1993-ban centenáriumát ünnepli.
Ságh József (zeneíró és tanár 1852-1922) a Zenészeti Közlöny 1882 februári számában tömörülésre szólította fel a hazai zenetanárokat. Még abban a hónapban megalakult a Zenetanárok Országos Egylete.

Az új Egylet védnökéül Haynald Lajos bíborost kérte fel, aki ezt elfogadta. Elnöke Ságh József lett, s a tagok száma már az alakuláskor kb. száz volt.
A Zenészeti Közlöny üdvözölte az új Egyletet, s kitűzött céljai közül a legfontosabbnak "az egész hazai zenetanári osztály erkölcsi emelését és megszilárdítását" tartotta.

Hálásak lehetünk a rágalmazónak, hogy ilyen hiteles, szép képet kaphattunk a Zenetanárok Országos Egylete működéséről. Arra vonatkozólag, hogy mi késztette az Egyletet, hogy átalakuljon Liszt Ferenc Társasággá, nem találtunk semmi adatot, hacsak azt nem, hogy a róluk fennmaradt híradások mind hódolnak "hazánk egyik legnagyobb fia" előtt. A Zenelap egyszerűen hírül adja, hogy: "(-) A Zenetanárok Országos Egyesülete január 6-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. Tárgyai a következők voltak: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jelentés az egyesületnek 1892. évi működéséről. 3. Az egyesület újjászervezése. 4. Alapszabály-módosítás. 5. Indítványok tárgyalása.

A közgyűlés határozata folytán az egyesület eddigi címétől megválik, és a Liszt-társaság nevet veszi fel. A közgyűlés programjának letárgyalása után megejtettek a választások." A napi sajtó a Liszt Ferenc Társaság megalakulását a fővárosi zeneélet örvendetes lendületének tulajdonítja, és már a megalakulás másnapján közzéteszi, hogy "zenei és társadalmi élet sok jeleseinek részvétele mellett a zenetanárok országos egyesületének helyiségében [...] megalakult a Liszt Ferenc Társaság."
Március 22-én már hangversenyt rendeznek a "Vigadó kis termében"[...] A közreműködők nagyrészt LISZT FERENC szellemének hódoltak [...]" Chován Kálmán Schumann: An Franz Liszt c. ábrándját, Szendy Árpád Liszt 12. Magyar rapszódiáját játszotta. A műsort Liszt Concerto pathétique-ja zárta, Thomán István és Szendy Árpád adták elő, két zongorán. "Akik e felette nehéz és szövevényes művet ismerik, tudni fogják, mily nehéz feladatot oldottak meg a mű kitűnő előadása által [...]"19 A Zenelap beszámol arról, hogy "Liszt Ferenc születésének évfordulóját október 22-én a Liszt Ferenc társaság méltóan ünnepelte meg ahhoz a nagy névhez, amelyet homlokán visel [...], testületileg kivonult Liszt Ferencnek az Operaház bejáróját díszítő szobrához, és ott emelkedett hangú beszéd kíséretében letették a szobor talapzatára a nemzeti színű szalagos koszorút kegyeletük jeléül [...]" Ugyane lap beszámol arról is, hogy a Társaság 1894. március 4-én du. "Szentirmay Elemér elnöklete alatt tartotta évi rendes közgyűlését. Az elnöki megnyitó után felolvasták az évi jelentést, mely különösen kiemeli a társaság nyilvános szerepléseivel elért szép erkölcsi sikereket, és konstatálja a társaság tagjainak örvendetes szaporodását."

Ez a Liszt Ferenc Társaság azonban csak két évig élt (1893-1895), ez után ismét új alakulat jött létre: az 1892-ben megalakult Budapesti Zeneművész Kör. Az 1892. július 21-én kelt Alapszabályok szerint a Kör "célja az általános, de különösen a hazai zenének művelése, valamint a magyarországi zeneművészek szellemi és anyagi érdekeinek megóvása és előmozdítása." Működésük 1892-1894-ben néhány kisebb hangverseny rendezésén kívül a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület javára adott tréfás hangversenyre szorítkozott. A tréfás hangversenyt 1894. március 9-én rendezték a Vigadóban, zártkörű táncestéllyel egybekötve. A Pesti Hírlap 1894. március 9-i számában közzéteszi, hogy a tréfás hangverseny "[...] a bécsieknek is felköltötte figyelmét. [...]"

Ezután a jól sikerült hangverseny után a két akkor működő zenetársulat vezetősége és tagsága elhatározta, hogy egyesülnek, "Liszt Ferenc Zeneművészkör" néven. A zenelap 1895. február 21-én ad hírt az alakuló közgyűlésről. Alapszabály szerinti céljuk:

"[...] az általános, különösen pedig a hazai zene művelése, valamint a magyarországi zeneművészek szellemi és anyagi érdekeinek megóvása, előmozdítása, s részükre esetleges segélynyújtás [...]"

Eszközei:

l. Új zeneművek kiadása, különös tekintettel a hazai termékekre.
2. Társas összejövetelek szervezése, zenei ügyek szakszerű megbeszélésre és a társas szellem fejlesztésére.
3. Hangversenyek, tudományos előadások és felolvasások.
4. Pályadíjak kitűzése.

Alig három hónap múlva már "zenei életünk előkelő faktorának" minősítik a Liszt Ferenc Zeneművész-kört, és az a megtiszteltetés is éri, hogy saját "díszhangversenyén mutathatja be a királydíj pályázaton kitüntetett zeneműveket, ugyanis a "kultuszminiszter a nevezett zenekört bízta meg a nyolc pályadíj kitűzésével és egy öttagú pályabíróságot a döntéssel". A szépen induló egyesületi tevékenység azonban, mint a zenei szaklapok írják, ellaposodik, 1902 júniusában a kör kimondja önmaga feloszlását.

A feltámasztásra 30 évet kellett várni. 1932-ben alakul meg gr. Zichy Jánosné kezdeményezésére az ORSZÁGOS LISZT FERENC TÁRSASÁG. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára néhány e tárgyban írott levelet őriz: 1932. július 28-án levelet ír a Társaság Hubay Jenőnek, ismertetik a Liszt-ünnepségre vonatkozó terveket. Szeptember 4-én választmányi ülésre hívják, majd megköszönik a két hangversenyen történt közreműködést (október 5-én a Rádióban, október 22-én a díszhangversenyen), és végül üdvözlik, mint az Országos Liszt Ferenc Társaság alapító tagját. Szendy Árpád is ír Lisztről Hubaynak: "Te a legnagyobb zenei lángelmék egyikének, a magyar Liszt Ferencnek a képét a szívedben hordozod."

Az Országos Liszt Ferenc Társaság legfontosabb feladatának az 1936- os jubileumi Liszt-év megrendezését tartotta, amit kitűnően meg is oldott. 1935. október 21-én, Liszt születésének 125. és halálának 50. évfordulójának méltó megünneplésére nyílt meg a Liszt-év. Délelőtt a Koronázó Főtemplomban a csanádi püspök celebrált ünnepi szentmisét. Ezen a templom ének- és zenekara Sugár Viktor vezényletével az Esztergomi Misét adta elő. Délután volt az Országos Liszt Ferenc Társaság díszgyűlése a Zeneművészeti Főiskola Nagytermében, amelyen a kormány és a diplomáciai testület számos tagján kívül a zenei élet vezető egyéniségei és a zenei intézmények képviselői kivétel nélkül jelen voltak. Az ülést gr. Zichy Jánosné, a Társaság elnöke nyitotta meg, majd Tasnádi Nagy András államtitkár a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében fejezte ki tiszteletét Liszt iránt. Ezután következett a díszgyűlés ünnepi szónoka, Peter Raabe, Liszt emberi és zeneszerzői egyéniségét méltatta, kiemelve azt, hogy "Liszt mindenkor magyarnak érezte és vallotta magát, és ezt tettekkel is bizonyította". Este díszhangverseny volt az Operaházban, ahol elhangzott a Hungária c. szimfonikus költemény, az An die Künstler (A művészekhez) c. férfikari mű, részletek szólaltak meg a Szent Erzsébet legendából és a Hungária-kantátából is.

A megnyitó ünnepségek után "alig múlt nap, hogy a fővárosban vagy az országban ne lett volna Liszt-hangverseny vagy Liszt-ünnepség", sőt 1936. augusztus 2-án "Liszt Ferenc vonat indul Sopronba, ahol délelőtt ünnepség lesz, délután átmennek Doborjánba" értesíti a Liszt Emlékév Végrehajtó Bizottsága Hubay Jenőt, kérve, hogy vegyen részt ezen az eseményen.

Az Országos Liszt Ferenc Társaság egyéb tevékenységéről "A Zene" tájékoztat. Ilyen például az 1939-ben létesített "Liszt Ferenc Társaság művészeinek szakosztálya", amely tömöríteni kívánta "azokat a kiváló magyar alkotó- és előadóművészeket, zenepedagógusokat és zeneírókat, akik Liszt Ferenc szelleme és művészi hagyatékának ápolása és fejlesztése érdekében a magyar zenekultúra különböző ágaiban való tevékeny részvétellel kívánják nemzeti zenekultúránk fejlődését és terjesztését előmozdítani".

Nem sokáig volt erre módja: a II. világháború iszonyatos pusztításai után a roppant vérveszteségeket szenvedett magyar kultúrával együtt még csak nem is kelhetett új életre, mert "a fordulat évét" (1948-49), azaz a teljes kommunista hatalomátvételt követően, a totalitárius diktatúra idején a Liszt Ferenc Társaság is osztozott más egyesületek sorsában: feloszlatták, betiltották. A magát szocialistának nevező állam rendületlenül tiltotta a polgárok egymás közötti társulását, a "szervezkedést".

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetei, az azt követő véres megtorlások évei végképp nem kedveztek az újjáalakulásnak. Ehhez meg kellett várni, míg a Kádár-féle diktatúra valamelyest konszolidálódik és megenyhül. És akkor is elszánt küzdeni akarást követelt, hiszen egy politikamentes egyesület engedélyezése - "veszélyes" precedenst teremtett.

Forrai Miklós, Kossuth-díjas karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanára, a Társaság újjászervezője és 1992-ig, társelnökké választásáig főtitkára, így vallott az indulásról: "A Budapesti Kórus feloszlatása után - mert a Kórus is egyesületnek számított - kineveztek karnagynak a Magyar Néphadsereg Művészegyütteséhez. Ezt a feladatot nehezen vállaltam, csak azután, hogy feleségem, Gyurkovics Mária azt tanácsolta: rövid időre fogadjam el, azalatt tanítsak be más, alkalmas szakembert. Így is történt. Viszont a Művészegyüttesnél, a későbbi művelődésügyi miniszter, Ilku Pál volt a politikai tiszt, akivel személyes jó kapcsolatom alakult ki.

Tisztában voltunk azzal - mondta Forrai Miklós -, hogy újra kell szerveznünk a Liszt Társaságot, nemcsak az élő magyar hagyomány miatt, hanem azért is, mert külföldön már éltek és dolgoztak Liszt Társaságok, csak éppen Liszt hazája maradt néma. Sok segítséget és ösztönzést kaptam dr. Prahács Margittól, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola könyvtárosától és Szabolcsi Bence professzortól, aki az ő közismert, szelíd szuggesztivitásával folytonosan ismételgette: >>a te feladatod a Magyar Liszt Társaság létrehozása<<.

A feladat szívós munkát kívánt. 1973 szeptemberében végre elkészülhetett a művelődésügyi miniszternek címzett beadvány, amelyben az egyesületek feloszlatása óta elsőnek kér életlehetőséget egy, nem a párt­állam szervei által létrehozó testület:
"A magyar zeneművészet nemzetközi és hazai eredményei vetették fel bennünk azt a gondolatot, hogy a zenét művelők, de különösen a muzsika iránt érdeklődők legszélesebb rétegének összefogásával javaslatot terjesszünk elő egy LISZT FERENC TÁRSASÁG létrehozására.
Úgy érezzük, a számos külföldi zenei társaság (pl. Bach-Gesellschaft Lipcsében, Schütz Gesellschaft Kasselban, Gesellschaft der Musikfreunde Bécsben, European Liszt Centre Londonban) és a nagy magyar géniuszok szellemi örökségének ápolása egyre kötelezőbb erővel jelentkezik.

A sokirányú célkitűzésekből néhányat kiragadva: Szorgalmazza a régóta nélkülözött tudományos és részletes Magyar Zenetörténet feldolgozását és közkinccsé tételét.
Támogatja más, erre hivatott intézményekkel együttműködve, napjaink zenei törekvéseit, fiatal művészeink, zeneszerzőink célba jutását.
Elősegíti a magyar zenei múlt lappangó tárgyi emlékeinek felkutatását, a meglévők méltó elhelyezését és az állandó Liszt-Erkel Múzeum végleges otthonba helyezését. Erre a legszerencsésebb megoldást a régi Zeneakadémia épülete kínálná.

Mindezek előtt legsürgősebb feladatának és kötelességének tekinti a 100 éves Zeneművészeti Főiskolánk 1975-ben tervezett ünnepségeivel kapcsolatos előkészítő, szervező, propaganda feladatok támogatását. E szép cél érdekében olyan önkéntes társuláson és tevékenységen alapuló egyesületet kíván életre hívni, melynek tagjai részben hivatásos muzsikusok, és főleg, többségében, zenebarátok.
Szervezeti megoldását - a már jól működő társadalmi testületek példájára - a fenti célokat magáévá tevő legszélesebb körű zenekedvelő rétegre építi.
Anyagi alap megteremtésénél három forrásra gondol: tagdíjak, megajánlások, egyéb szervek támogatása.

A Társaság létrehozásának gondolatáról néhány számottevő intézmény vezetőjével baráti beszélgetés során került szó, őszinte örömünkre: mindenütt osztatlan visszhangra és támogatásra talált.
Összefoglalva: a Liszt Ferenc Társaság minden erejével azon munkálkodik, hogy közelebb hozza egymáshoz az élő zenekultúrát és a legszélesebb nagyközönséget.
Kérjük javaslatunk jóváhagyását és a felhatalmazást arra, hogy az előkészítő munkákat megkezdhessük:

Tisztelettel:
Budapest, 1972 szeptemberében
Szabolcsi Bence, Kovács Dénes, Ujfalussy József, Ferencsik János, Keresztury Dezső, Csanádi György, Lukács Miklós, Vaszy Viktor, Trautmann Rezső, Nádasdy Kálmán, Sárai Tibor, Kiss Kálmán, Pátzay Pál, dr. Rados Jenő, Magyar Imre, Fischer Annie, Kocsis József, Forrai Miklós.

A Néphadsereg Művészegyüttesében megalapozott jó emberi kapcsolat nyilván kedvezően befolyásolta a minisztert, kivált, hogy a pártoló művészek neve végül magát az állampárt mindenható illetékesét is meggyőzte az addig konokul ellenzett ügy támogatásának helyességéről:
"Művelődésügyi miniszter 1575/1972. 1. szám...
Kedves Forrai Elvtárs!
A Liszt-kultusz ápolása céljából a >>Liszt Ferenc Társaság<< megalakításával és az arra irányuló szervezőmunka megkezdésével, valamint az idecsatolt alapszabály-javaslattal egyetértek. A törvényes rendelkezéseknek megfelelően az egyesület alakuló közgyűlése összehívható...
Budapest, 1972. december 15. ..."

A kapott engedély birtokában az előkészítő bizottság - Kovács Dénes, a Zeneművészeti Főiskola rektora és Forrai Miklós aláírásával - a következő szövegű levelet küldte szét, nemcsak zenei, tudományos és művészeti életünk képviselőinek, hanem Liszt-tisztelőknek és zenekedvelőknek is:
"Örömmel értesítjük, hogy az 1893-ban alapított magyar LISZT FERENC TÁRSASÁG újjáalakításához a művelődésügyi miniszter hozzájárult. A Társaság alakuló közgyűlését a mellékelt célkitűzések alapján 1973. május 15-én, délután tartjuk a Zeneművészeti Főiskolán. Ezt ünnepi hangverseny követi Liszt Ferenc műveiből.
Tisztelettel kérjük, vegyen részt, mint ALAPÍTÓ TAG a Társaság létrehozásában és további munkájában. Szíves válaszát várjuk - jó előkészítés érdekében, lehetőleg két héten belül."

A szétküldött levelekre özönlöttek a válaszok, és ezek ékesen bizonyították, hogy a közvélemény szinte újra felteszi az alakulandó Liszt Társaságnak ugyanazt a kérdést, amit a Névadónak tett fel Vörösmarty Mihály, hozzá címzett ódájában, 1841-ben: "Van-e hangod a beteg hazának..?" A válaszadók eleve "Igen"-nel feleltek; a visszajelzésekből nemcsak az derül ki, hogy százegy személy "nagy megtiszteltetésnek veszi", hogy őt is meghívták alapító tagnak, hatvanhárom "köszönettel vállalja" a megtiszteltetést - sokan még ezen felül is kifejezést adnak egyetértésüknek és örömüknek:

1973. május 15-én összeült az alakuló közgyűlés a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kistermében. A közgyűlés kimondta a Liszt Ferenc Társaság megalakulását; elfogadta - a javasolt kiigazításokkal - az Alapszabályokat; megválasztotta a Társaság elnökségét. Díszelnöknek Liszt Párizsban élő dédunokáját, Mme Blandine Ollivier de Prévaux-t - aki jelen volt -, elnöknek Kovács Dénest, a Zeneművészeti Főiskola rektorát, társelnöknek dr. Csanádi György és dr. Trautmann Rezső minisztereket, [...] főtitkárnak pedig a Társaság újjászületésének kiharcolóját, spiritus rectorát, Forrai Miklóst, aki ezt a tisztet 1991 őszéig töltötte be, amikor is társelnökké választották.
A Társaság életét és munkáját az elfogadott és azóta többször, kissé módosított Alapszabály irányítja. "Liszt Ferenc, a nagy magyar Géniusz szellemi hagyatékának ápolása és kulturális közkinccsé tétele hazánkban és külföldön." Három olyan szót találunk ebben a meghatározásban - magyar, szellem, kultúra -, amit végre valódi, a szó és tartalom azonos értelmében használhatunk és fogadhatunk el.
Éppen ezért a következőkben nem annyira az időrendben lefolyó történéseket, hanem az Alapszabályban rögzített feladatok megvalósítását vesszük szemügyre.
Már az Országos Liszt Ferenc Társaság - sőt a múlt századi elődök is - megrendezték évente Liszt születésnapján az ünnepi hangversenyt. Ezt a hagyományt 1973-tól felújította a Társaság is. 1975-ben Nemzetközi Liszt Ferenc Hanglemez Nagydíjat (Grand Prix International Liszt du Disque) alapított, amely azóta kiemelt helyet jelent a világranglistán, mind a hanglemezgyáraknak, mind az előadóművészeknek. A díjak odaítéléséről neves magyar szakemberekből: művészekből, zenetörténészekből álló zsűri dönt; Kiosztásuk minden évben az ünnepi Liszt-hangverseny előtt, a Zeneakadémia Nagytermében történik.
A Nemzetközi Liszt Ferenc Nagydíj rangját híven tükrözi a nyertes karmesterek, zenekarok, művészek és hanglemezkiadók e válogatott névsora:

KARMESTEREK: Beecham, Sir Thomas; Bernstein, Leonard; Doráti Antal; Ferencsik János; Karajan, Herbert von; Muti, O, Riccardo; Solti György;
ZENEKAROK: Concertgebouw Amsterdam, Berliner Philharmoniker, Boston Symphony Orchestra, Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió Zenekara, Orchestre de Paris, Philadelphia Symphony Orchestra, Royal Philharmonic Orchestra.
ELŐADÓMŰVÉSZEK: Ének: Behrens, Hildegard; Prey, Hermann; Orgona: Alain, Marie-Claire; Guillon Jean; Zongora: Arrau, Claudio; Berman, Lazar; Bolet, Jorge; Brendel, Alfred; Busoni, Ferruccio; Cziffra György; Howard, Leslie; Horowitz, Vladimir; Jandó Jenő; Kocsis Zoltán; Pollini, Maurizio; Ránki Dezső; Watts, André.
HANGLEMEZKIADÓK: Decca, Deutsche Grammophon Gesellschaft, EMI-Angel, EMI-Electrola, EMI-Pathé Marconi, Hungaroton, Nippon-Columbia, Philips, RCA, Quintana.

Az évről évre, a versenyre beküldött szép számú hanglemez, újabban CD-lemez, sőt videokazetta és lézerlemez, mint "Liszt Ferenc Hangtár", a Régi Zeneakadémia épületének Hangtárában a nagyközönség számára is rendelkezésre áll, ott meghallgatható.
A Társaság az elmúlt években segítséget nyújtott különféle zenei versenyekhez, így pl.; a Zenetanárok Országos Zongoraversenyeihez, vagy az Ifjú Zongoristák Nemzetközi Liszt találkozójához.
A Társaság céljai közé tartozik Liszt írói életművének, leveleinek feltárása, közreadása is. Remélhetőleg gazdaságilag könnyebb időszakban, a jövőben erre inkább lesz mód. Liszt hazánkban lévő kéziratának összegyűjtése és archivális megőrzése megalakulása (1986) óta önálló intézmény, a Liszt Ferenc Kutatóközpont és Múzeum feladata, csakúgy, mint a Zeneművészeti Főiskola Liszt-gyűjteményének gondozása, fejlesztése. 1986-ban, a kettős Liszt-évforduló ünnepén, sok-sok évi küzdelem után, a régi Zeneakadémia Andrássy úti épülete (amelyben a Mester lakott és növendékei szerepeltek) újból visszakerült a Zeneművészeti Főiskola tulajdonába; Itt működik a Liszt-könyvtár és a Hangtár, Kutatóközpont és a Liszt-lakásban berendezett Múzeum, valamint a Liszt Ferenc Társaság; A különféle intézmények Liszt szellemében igyekeznek segíteni egymás munkáját; A Liszt Ferenc Társaság mindenekelőtt azt tekinti feladatának, hogy Liszt életművét, személyiségét, életét a széles nagyközönséggel megismertesse. Ebből a célból ismert hazai szakembereket kér föl, hogy havonta egyszer, "Lisztnél" címen rendezett klubestjein, előadást tartsanak; Ezeket élő zenével illusztrálják, többnyire főiskolás hallgatók közreműködésével.

"A lokomóció az étrendjéhez tartozik" - mondotta Lisztről Hans von Billow; A Liszt Ferenc Társaság ebben is követi a Mestert.

Egyik, igen népszerű programja megalakulása óta, az évenként, "Liszt nyomában" címmel megrendezett társasutak. Az ilyen alkalmakkor az utasok, vagy inkább zarándokok, felkeresik - itthon és külföldön - azokat a helyeket, ahol Liszt élt, működött vagy fellépett, és emléktáblával, koszorúzással hódolnak emlékének. A jó hangulatú közös utak különleges vonzerejét jelentette a kommunista diktatúra éveiben, hogy ilyenkor "soron kívül" is szabad volt nyugatra menni. A Liszt Ferenc Társaság népes csoportjai 1974 óta a következő helyeken jártak:

Külföldön: 1973: Doborján (Raiding); 1974: Weimar; 1975: Pozsony, Rozsnyó, Krakkó; 1976: Bayreuth; 1977: Doborján, Eisenstadt (Kismarton), Bécs, Leningrád; 1978: Róma, Tivoli: Villa d'Este; 1979: Párizs, Senlis: látogatás Cziffra Györgynél. 1980: Lipcse, Erfurt, Halle, Weimar, Drezda, Jena. 1981: London. 1982: Prága, Opava (Troppau), Hradec (Königgrätz: Lichnowsky herceg hajdani kastélyának parkjában a zarándokok megtalálták az elveszettnek hitt Liszt-emlékkövet), Krzyzanowice, Olomouc, Brno, Pozsony. 1983: Kolozsvár, Nagyszeben, Marosvásárhely, Csíkszereda, Brassó, Arad. 1984: Zágráb, Trieszt, Maribor, Vil­dus (Schloss Wildhaus) 1985: Sopron, Krems (Liszt anyjának szülőháza), Salzburg, Kufstein, Innsbruck, Maria Zell, Bécs, Doborján. 1987: Isztambul. 1989: Luzern, Schaffhausen, Einsiedeln, Genf, Righi, St. Gallen. 1990: Sopron, Doborján, Oberwart, Unterwart (Felső- és Alsóőr), Forchtenstein (Fraknó vára), Eisenstadt, Rohrau (Haydn szü­lőháza), Pozsony. 1992: Lienz, Cortina d'Ampezzo, Sirmione, Milano, Como, Bellagio, Verona, Padova, Velence, Tarvisio.
Magyarországon: 1974: Budapest. 1975: Szekszárd. 1976: Sopron, Kőszeg, Mecseknádasd, Szekszárd. 1978: Esztergom. 1979: Kalocsa. 1985: Budapest. 1986: Baja, Kalocsa, Mohács, Pécs, Szekszárd. 1988: Debrecen, Hajdúszoboszló, Hosszúpályi, Tetétlen. 1991: Baja, Kalocsa, Szekszárd. 1992: Esztergom, Kalocsa.
Nemcsak külföldön, itthon is avattak új emléktáblákat: 1975-ben Sopronban, Liszt házi hangversenyeinek színhelyén (Templom utca 6.), 1988-ban Budapesten a Várban, Liszt leghűségesebb barátjánál, Augusz Antal egykori palotája falán örökítette meg a Társaság, hogy "[ ...] gyakran látta vendégül a házban Liszt Ferenc zeneköltőt", és 1989-ben, a XIV. kerületi Hermina Emlékkápolnában: "E kápolnát Scitovszky János esztergomi érsek szentelte fel 1856. szeptember 8-án, Liszt Ferenc jelenlétében és Férfikari misével." A Kápolnát az 1842-ben elhunyt Hermina főhercegnő - József nádor leánya - emlékére a pesti polgárok kezdeményezésére emelték, de a szabadságharc és megtorlás eseményei miatt csak 1856-ban készült el. Szomszédos vele a Liszt Ferenc ének-zene tagozatú iskola, ahol akkor szintén leleplezték a Névadó szobrát (Villám Róza alkotása). A fóti templom falán is tábla hirdeti, hogy 1865-ben Liszt orgonált ott, s a Társaság Főiskolai Ifjúsági csoportja itt rendszeresen helyez el koszorút.
1979-ben a Társaság megszervezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak Liszt karvezető versenyét. 1981 októberében az Osztrák Kulturális Intézettel "Magyar-osztrák Liszt-szümpoziont" rendezett az Intézet Benczúr utcai székházában, élvonalbeli magyar és osztrák Liszt-kutatók részvételével.
Ugyanez évben dr. Magyar Imre orvosprofesszor tartott előadást "Találkozásom Liszttel" címmel. Az előadás közreműködői az orvostanhallgatók zenei vetélkedőjének győztesei voltak.

1981-ben a Budapesti Kórus és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Liszt Társaság-csoportja közös éneklésén előadták a Via Crucist és Liszt-motettákat. Ugyanez évben a Társaság magyar zene-hangversenyt is rendezett.
1975-ben Liszt és kora címmel zenei műveltségi versenyt sugárzott a Rádió. Nyertesek: a szekszárdi Liszt Ferenc csoport tagjai. Ugyanez évben hirdette meg Budapest főváros Tanácsa és a Liszt Ferenc Társaság a Liszt-pályázatot. Tudományos népszerűsítő jellegű tanulmányokat kért, Liszt és Európa, Liszt és Magyarország, valamint Liszt művei témában. Eredményt 1976. szeptember 22-én hirdettek. A pályamunkákról előadások hangzottak el, és könyv alakban is megjelentek.
1978-óban jelentette meg a Társaság fennállásának első összefoglalóját: Öt éves a Liszt Ferenc Társaság címmel, ezt valamennyi tag megkapta. 1982-ben megjelent a Liszt kiskönyvtár első kötete. A publikáció célja, hogy azokat az értékes előadásokat adja a nagyközönség kezébe, amelyek a Társaság rendezvényein hangzottak el. Az Elnökség szükségesnek találta, hogy "(... ezeket az értékes referátumokat, amelyeknek egy részében a tudósok másutt még nem publikált adatokat, részleteket is föltártak Liszt Ferenc életéből" minél szélesebb körben ismertessék. Sajnos csak azok az előadások jelenhettek meg, amelyeket szerzőik írásban rögzítettek - és ezek száma jóval kevesebb, mint a ténylegesen elhangzottaké.
A kiskönyvtár második kötete 1984-ben, a harmadik 1990-ben jelent meg. Amint anyagilag módja lesz rá, a Társaság folytatni kívánja ezt a sorozatot. 1986-ban, Liszt születésének 175., halálának 100. évében megjelent a "Jubileumi év..." c. kiadvány, a Társaság második beszámolója addig végzett munkájáról.
Az Alapszabály azt is rögzíti, hogy a Társaság "kapcsolatot létesít külföldi Liszt-társaságokkal és más hasonló célú egyesületekkel, illetőleg intézményekkel".

Hazánkban már hagyományai vannak a Liszt-név tiszteletének. Nem kifejezett Liszt társaságok vették fel a Mester nevét. A Magyar Muzsika Könyve megemlíti, hogy Sopronban 1920-1922-ig működött egy Liszt Ferenc Dalkör. Baján 1926 nyarán alapítottak Liszt Ferenc Kört. A kör 1929-ben zeneiskolát nyitott, sőt 42 tagú Filharmóniai zenekart is szervezett.
Sopronban már 1829-ben megalakult a Zeneegyesület, ez centenáriumának évében, 1929-ben, felvette Liszt Ferenc nevét. Az utóbbi évtizedekben a Művelődési Ház viseli azt.
Csak a teljesség kedvéért említjük itt meg, hogy a Zeneművészeti Főiskola csak 1925 óta viseli Liszt nevét. 1966-1967 körül megszervezték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 3 éves tanárképző intézeteit, azonos néven, az ország főbb városaiban: Budapesten, Debrecenben, Győrben, Miskolcon, Pécsett, Szegeden.
Liszt Ferencről elnevezett Állami Zeneiskola működik Budapesten, Baján, Győrött, Kaposvárott, Szegeden, Szekszárdon. A Berzeviczy Gizella Közgazdasági Szakiskola leánykara 1979-ben vette fel Liszt Ferenc nevét. Az 1963-ban alakult Liszt Ferenc Kamarazenekar világhírű.

A Társaság 1973. évi újjászervezése után egymás után alakultak helyi csoportok. Mindjárt az első évben létrejött a Budapesti Kórus és a Soproni Csoport, 1975-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Ifjúsági Csoportja. 1976-ban Pécs és Szekszárd csatlakozott, 1980-ban pedig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE-OTKI) és az Egészségügyi Dolgozók Liszt Ferenc csoportja alakult meg. 1982 óta Kalocsán is működik helyi csoport.
Emlékszünk, hogy a magyar Liszt Ferenc Társaság életre hívásának egyik indokaként arra hivatkoztak a szervezők, hogy külföldön már élnek és működnek Liszt-társaságok, illő, hogy a hazában is legyen. Azóta a budapesti Liszt Társaság segíti tanácsaival, tapasztalataival az újonnan alakulókat, és valamennyi testvértársasággal állandó kapcsolatot tart.
Működnek Európaszerte, Észak- és Dél-Amerikában, Japánban, Ausztráliában.

Eddig végigtekintettük azt, hogy mit tett a Társaság az Alapszabályban rögzített célok érdekében. A tagság feladata - ugyanez okmány értelmében:

"A Társaság minden tagja köteles az alapszabályban foglalt célkitűzésnek megfelelően munkájával, társadalmi és erkölcsi magatartásával, méltó tevékenységet kifejteni. A Társaság munkájában aktívan részt venni, a rábízott és vállalt feladatokat elvégezni - s mivel a szellemi értékeket az anyag hordozza -, a megállapított tagdíjat rendszeresen fizetni."
(Ez a tagdíj - tagjaink anyagi helyzetére való tekintettel - szinte csak névleges.)
Mindezeket a kötelességeket Liszt Széchenyitől átvett gondolatának szellemében kell teljesíteni: "Tiszta lélek, tiszta szándék, akár siker, akár nem." A Liszt népszerűségén sikerrel munkálkodóknak (magyaroknak és külföldieknek) a Társaság évenként emlékplakettet adományoz: Borsos Miklós szobrászművész (1906-1990) alkotását.
"Van-e hangod a beteg hazának?" - kérdeztük, amikor hozzákezdtünk az 1973-ban újjáalakult Liszt Ferenc Társaság történetéhez. Láttuk, hogy volt.

Liszt Ferenc 1840-től, bár művészi hírneve csak növekedett, ő önként és öntudatosan vállalta a sok áldozattal járó magyarságot. Erején felül dolgozott azért, hogy Magyarországon kulturált zeneéletet teremtsen. Önzetlen propagátora, szószólója volt zenésztársai ügyének. Hatalmas összegeket adott jótékony célokra: szegényeknek, árváknak, árvízkárosultaknak. Hitvalló katolikus volt, de magától értetődően toleráns mindenféle más szemlélettel szemben. Nem ismert semmiféle kicsinyes gyűlölködést, irigykedést, sem nemzetiségi, sem felekezeti, sem társadalmi téren. Sőt: éppen a nagyvonalúságot és lovagiasságot tekintette magyar nemzeti tulajdonságnak. Magyarnak vallotta magát, de nem győzte figyelmeztetni honfitársait: európai műveltségre kell szert tenniök, különféle népek nyelvével, nemcsak zenei, de egyéb kultúrájával (irodalom, társművészetek stb.) megismerkedniök.

Eszményekben szűkölködő korunkban kell-e más, lelkesítőbb és követhetőbb eszmény? Ha valaki, Liszt Ferenc valóban par excellence megtestesítője volt a határok nélküli Európa, a benne élő szabad, egyenrangú népek gondolatának. Ennek jegyében - szuverén, szabad, demokratikus országban - szeretne dolgozni a Társaság. Azzal, hogy Liszt személyiségét, elveit és művészetét minél szélesebb körben népszerűsíti, nemcsak a hazában, hanem a nagyvilágban is, hogy szorosabbra fűzi a testvértársaságokkal való kapcsolatát, és ott is bátorítja létrejöttüket, ahol eddig nem működtek.
1986-ban, a Liszt-évben már tartottak találkozót Budapesten egyes testvértársaságok képviselői. 1993-ban, a Liszt Ferenc Társaság centenáriumi ünnepségeire az egész világ testvértársaságainak képviselőit meghívta nemzetközi konferenciára, amelynek mottója - Bartók 1911. évi cikke nyomán: Liszt zenéje és a mai közönség.
A kongresszus alkalmával remélhetőleg sikerül megalakítani a Liszt Társaságok Nemzetközi Szövetségét.
A jubileumi tervek között szerepel egy - kereskedelmi forgalomba nem kerülő - CD-lemez megjelentetése, melyen 15 év díjnyertes lemezeiből szólal meg válogatás.
A Társaság célkitűzései közé tartozik tagságának felfrissítése, megfiatalítása, újabb helyi csoportok megalakulásának ösztönzése.
Mindez a munka már az új főtitkárra vár, akinek Forrai tanár úr 1992­től átadta a stafétabotot, de akit tanácsaival remélhetőleg még sokáig segít.
Társaságunk taglétszáma 1992 júniusában 867 fő. Fix bevétele csak a tagdíj. Működéséhez támogatókra van szüksége. E helyütt is hálásan emlékezik meg azokról az összegekről, amelyeket e célból 1992-ben a Művelődésügyi Minisztériumtól, az OTP Fáy András Alapítványától, a Postabanktól, Budapest Fővárostól, a Táncsics Alapítványtól kapott. A Zeneművészeti Főiskolának pedig a helyiségeket, a fűtést, világítást, takarítást köszöni, amelyeket ingyen bocsát rendelkezésére.
Íme a magyar Liszt Ferenc Társaság múltja, jelene és jövőre vonatkozó tervei. Ehhez várjuk kipróbált tagjaink közreműködését, és várjuk az új tagokat is, akik Liszt szellemében akarják szolgálni az emberiség egészét és a kis hazát, hogy a Liszt Ferenc Társaság 1993-as százados ünnepén és a rákövetkező hétköznapokon sokan és sokáig valósítsák meg Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez intézett sorait:

... a felébredt tiszta szenvedélyen
Nagy fiakban tettek érjenek,
és gyenge és erős serényen
Tenni, tűrni egyesüljenek.

A "LISZT FERENC TÁRSASÁG 1893" tisztikara 1992-ben:

Díszelnök: Cziffra György
Elnök: ifj. Bartók Béla
Társelnök: dr. Eősze László Forrai Miklós
Főtitkár: dr. Hamburger Klára

Elnökségi tagok:
Eckhardt Mária, dr. Fábián János, Gábor István, dr. Legány Dezső, Lukin László,
dr. Marschall Miklós, Puskásné Ispán Franciska, dr. Úry Endre

Az iroda munkatársai:
Somfai Rózsa, Ujváry Dániel

A Társaság hazai csoportjainak vezetői:
Szekszárd: Husek Rezső
Pécs: Csery Judit
Kalocsa: Fuchs Ferenc
Sopron: Nagy Alpár